- Olyan hihetetlen ez az egész! - csuktam be a szállodai szobánk ajtaját.
- Tudom! - leült a franciaágyra és az ölébe húzott.
- Elmegyek fürdeni! - pattantam fel és a szekrényhez mentem, pizsama után kutatni.
- És én? - sírást szimulált, de nem hatott meg ezzel.
- Te addig... csinálj valamit! - nevetve zártam be a fürdőszoba ajtót.
Megengedtem a tusolót, melyből először hideg víz folyt. Aláálltam és hagytam hogy teljesen vizes legyek. Ez a nap maga volt a paradicsom. Egy dolgot megtanultam, soha ne szaladj el a problémáid elől. Boldog vagyok! A tusoló alatt állás 15 perc gondolkodást és 3 perc tisztálkodást foglalt magába, mint mindig! Megfésülködtem, megmostam a fogam és felvettem Harry egyik pólóját.. nem találtam jobb pizsamának valót. Lassan kiléptem a fürdőből. Nem lepődtem meg, amikor a szunyókáló Harry hangja ütötte meg a fülem. Óvatosan betakartam, majd én is mellé bújtam az ágyba.
- Jó éjt kicsim! - puszilva ölelt át a derekamnál.
- Neked is! - kapcsoltam le a mellettem álló lámpát. Kicsit nehezen jött álom a szememre, de sikerült nekem is az álmok földjére jutnom.
~ reggel ~
Még nem volt erőm kinyitni a szemem, így az ágyon kezdtem tapogatózni. Teljesen üres volt a franciaágy. Harry nem volt ott.
Kezdtem bepánikolni. Az egész tegnapi napot csak álmodta volna? Nem, az nem lehet! Sírni kezdtem, de nagyon. Remegett mindenem.
- Jó reggelt! - jött be nagy vigyorral Harry - Hé.. mi történt? - rohant az ágy mellé, leült és jó szorosan megölelt.
- Csak megijedtem, hogy nem voltál mellettem! - töröltem le a könnyeim.
- Nyugi, itt vagyok! Soha többé nem hagylak el! - csókolt meg lágyan - De most el kell mennem egy kis időre... valami koncert helyszínt megnézni! - állt fel és egy gyors puszit nyomott a homlokomra - Ja.. este egy vacsora? - fordult vissza.
- Persze, jó lenne! - ültem fel az ágyba. Ő pedig kiviharzott a szobából.
Valami nincs rendben! Titkol valamit, de mit? Egész nap ezen kattogott az agyam. Azért sikerült a megfelelő ruhát kiválasztanom, ami illik egy vacsorára.
~ este ~
Felöltöztem és egy kis sminket is dobtam magamra. Nem mondta Harry, hogy mikor jön, de gondolom 7-8 körül. Pontosan fél nyolckor kopogást hallottam.
- Szia! - nyitottam ki az ajtót.
- Gyönyörű vagy! - mért végig édesen csillogó szemeivel.
- Köszönöm! - pusziltam meg.
Egy étterembe vitt. Ismét egy furcsa dolgot vettem észre... csak mi voltunk ott vacsorázni. Gondolom nem akar felhajtást, és még senki nem tudja, hogy kibékültünk. Az étterem terasza egyenesen a kivilágított Eiffel-toronyra nézett. Kiakartam menni egy kicsit levegőzni, de Harry közben behozta a vacsorát. Megvacsoráztunk, mondhatom isteni volt a kaja, de hát nem csoda, hiszen ez Párizs, a francia ételek fővárosa.
- Menjünk ki a teraszra! - tolta ki a székét óvatosan.
- Rendben! - álltam fel én is.
A kilátás maga volt a megtestesült csoda. Az egész város gyönyörű fénypompában úszott. Ennél romantikusabb hely nincs a világon!
Harry valamit szöszmötölt a zsebében. Kicsit idegesnek tűnt. Én csak az Eiffel-tornyot bámultam... majd hirtelen az előttem térdelő Harryre kaptam kíváncsi tekintetem... Ebbe meg mi ütött? Csak nem...?
- Christina Collins, hozzám jönnél? - és akkor felcsillant a fekete dobozban egy fényesen csillogó gyűrű, én pedig meg se tudtam szólalni...
7 HOZZÁSZÓLÁS után új rész!
